blog2012-08-20 23:16:18Megjelenítve: 1762
 
Megvolt idén a második vízitúra is. Igazából idén ez volt a nyaralás, sikerült magamat kipihenni, de így még rosszabb arra gondolni, hogy vissza kell zökkenni a normál kerékvágásba.
Vízitúra ennyi szopással még nem kezdődött, mint ez. Indulás előtti este pakolás közben eszembe jutott, hogy nem lenne hülyeség kipróbálni a mobiltöltőt az autóban, mert kb egy éve használatlanul sül a kesztyűtartóban. Működött. De ha már ott voltam, kipróbáltam a hangszórókat is, mert a hátsókról le szokott csúszni a saru és nem szólnak. Most is ez volt, de mikor visszadugtam akkor sem lett jó. Sebaj, majd akkor mennek csak az első hangszórók. Közben feltűnt, hogy olyan, mintha a bal hátsó kerék egy lyukban lenne (füvön mondjuk ez elő is fordulhat). Kiderült, hogy nem lyuk, amin állt, hanem teljesen le van esve a karosszéria a kerékre, mintha koppant volna a rugó. (Később kiderült, hogy a hátsó híd volt eltörve.) Lüpi apukája felajánlotta, hogy menjünk az ő autójukkal, de úgy voltam vele, hogy ha lehet nem máséval szeretnék ekkora útra menni. Most viszont rá voltunk szorulva. Rövid telefon, már indulhatunk is az autóért. Eddigre már jócskán sötétedett, a biciklit is ki kellett világítani. Azaz ki kellett volna, mert valószínűleg bekapcsolódott a táskámban az első lámpa és teljesen lemerült. Nem baj, ezért van az országúti tartaléknak előkészítve, például dinamós lámpával. Csak éppen a dinamó sem működik. Túrtam elemet, megkaptuk az autót, hajnali kettő utánra sikerült is összepakolnom, gyors alvás. Ha babonás lettem volna, ennyi után már el sem indultam volna, mert biztos meghalok, de nem vagyok babonás és halott sem, szóval megérte elmenni evezni.
Elsőként érkeztünk a Katica Campingbe. Gyors sátorállítás után a legfontosabb dolgunk már csak az volt, hogy menjünk a kocsmába olimpiát nézni. (Anya most jött először, de az olimpia miatt nagyon be volt sózva.) Alvás után indulás Ugornyára!
Az eddigi Tisza túráink alkalmával a Tivadar-Ugornya táv volt a legutolsó, itt pedig a legelső. Semmi meglepő nem történt, idén is elsőnek érkeztünk meg, bár nem volt verseny. Az eddigieknél kicsit messzebbre kellett cipelni a hajókat, de megoldottuk, a szállás pedig a korábbi évekből már ismert Diófa kempingben volt. Itt még sosem volt hiány meleg vízből, de mintha az előző években a tulajdonos jobban odafigyelt volna. Kicsit több takarítás nem lett volna rossz, de azért közel sem volt vészes a helyzet. A reggelit a kemping éttermébe terveztük, mert élénken él az emlékeinkben, hogy pár éve itt igen jó (minőségre és mennyiségre is) omlettet adtak. Az omlett lekerült az étlapról -az udvarias pincér is eltűnt-, lett helyette viszont kissé takony állagú rántotta. De legalább drága volt. Na indulás Tiszamogyorósra!
A táv 34 km volt, ennyit még sosem eveztem egy nap, kíváncsi voltam, hogy hogy bírom. Jó volt! Kellőképpen elfáradtam, de nem kellett azért szenvedni sem az evezővel. Lógott elég rendesen az eső lába, de a vízen megúsztuk. A Főnix kempingben már nem, de itt fedett padok is vártak minket, hogy szárazon ihassuk a sörünket. A kemping kocsmájában (nagyobb fabódé) olcsón adták a sört, a pultossal (tulajdonos?) is jól lehetett beszélgetni. A vizesblokk is nagyjából rendben volt, a langyos víz is kipipálva. Az egyetlen fennmaradó kérdés a másnapi reggeli volt, mert a kocsmában csak annyit tudtam meg, hogy nem csinálnak büfékaját, de lesz valami péksüti. Ez friss, finom kakaós és pizzás csiga volt, és ráadásul jobb volt, mint amit a Lipótiban árulnak!
Reggel Anya haza indult, csak egy hétvégére jött, ketten maradtunk Lüpivel a Miamiban (ez a kenu neve). Az időjárás egyáltalán nem kedvezett, hol szél, hol eső, hol mind a kettő próbálta elrontani a kedvünket. Nem sokkal indulás után egy hosszabb egyenesben akkora volt a szembe szél, hogy legalább 20-25 centis hullámokat korbácsolt a vízen. Szinte teljes erőnkből kellett eveznünk, hogy ne hátrafelé haladjunk. Nagyon elfáradtunk, az első homokpadnál megálltunk pihenni. A szél ezzel nem foglalkozott, már továbbindulásnál annyira kifáradtam, mintha meg sem álltunk volna. Ez a táv is 34 km volt, egyel kevesebb leánysággal a hajóban a szembe szél jól kifárasztott minket. A cél a tuzséri Evezős kemping volt. Első ránézésre egészen jól nézett ki, de a látszat csalt. Meleg vízzel nem találkoztam, a tisztaság is hagyott maga után kívánni valót és súlyosbításként egy igazán kulturálatlan társaság aludt ivott-hányt-ordított mellettünk. A reggelit itt is a kemping éttermében kerestem, végül is meglett. A kiszolgálás sebessége szerintem negatív rekord (egy sima forróvíz+filter bonyolultságú tea negyed óra alatt meg is volt). A WC-t reggel takarították, de nem sokáig volt látszatja köszönhetően a másik társaságnak. Szerencsére velük a továbbiakban nem találkoztunk.
A napi táv 25 km, a cél a dombrádi Hóbort Üdülő volt. A vizen még némi szemerkélő eső és kisebb szél szórakoztatott minket, de az evezés most is nagyon jól esett. Itt már érezhetően csökkent a sodrás az általunk eddig ismert szakaszokhoz képest, ez a 25 km már nem ugyan az a 25 km, mint mondjuk 150 folyamkilométerrel feljebb. A kemping kicsit szocreál, de tiszta és kulturált volt, már meg sem lepődtünk rajta, hogy mindenkinek jutott meleg víz. Igaz kocsma nem tartozott hozzá, mellette volt egy étterem, amit nem látogattunk meg, mert a többiek beszámoltak az árakról.
Utolsó előtti nap. Ezt már nem annyira szeretem, mert közeleg a túra vége és ebbe rossz még belegondolni is. A napi táv 22 km, az idő egyre javult. Sütött a nap, a szél is csitult, de a maradék annyira nem volt zavaró, mert itt a Tisza már bőven délnek fordult, így hátszélben evezhettünk (ilyet se nagyon tapasztaltam eddig). A nap végén a túra legjobb kempingje várt minket: a Kérész Kikötő. Melegvíz volt elég, rendszeresen takarítottak, így tisztaság volt, wc papír és folyékony szappan is akad elég. A kempinghez tartozó étteremben rendes ételeket is felszolgáltak a sör mellé, leülni egy fedett, szélvédett helyen kívül közvetlenül a folyópartra, vagy egy stégre lehetett. Igaz hamburger nem volt másnap reggel, mert nem kaptak a hamburgerhúshoz megfelelő minőségű marhahúst. A hiányt mangalica kolbászos melegszendviccsel pótolták, a reggeli teába még méz is jutott. Jóllakottan és kipihenten indulhattunk az utolsó utunkra Tokajba.
Utolsó nap, kicsit nyomasztott ez a gondolat egész úton. Az idő kifejezetten jó lett, csorogtunk is, bár ezt inkább nevezném állásnak, sodrás itt már nem sok van. Csak úgy mint az első távnál, itt is elsőnek értünk be. A jutalmunk az volt, hogy nem kellett hajót mosnunk. Na nem azért, mert ez valamiféle verseny volt, hanem azért, mert kölcsönkérték az elsőnek beérkező kenut. Gyors sátorállítás után feltűnt, hogy a Tiszavirág Kemping nem valami jó, főleg a Kérészhez képest. A WC-k nagy része összepisálva, a zuhanyzóknál penész is volt bőven, eléggé lelakottnak tűnt az egész. Igaz langyos víz jutott. Estefelé még megafonba kornyikáló részegek is szórakoztattak minket. Elindultunk gyalogosan felfedezni Tokajt. Az egyik pincében sporttársakkal találkoztunk, becsatlakoztunk két pohár finom borra. Eddig azt hittem, hogy nem szeretem a fehér bort, de ez valószínű csak azért volt, mert nem voltam eleget Tokajban. Megnéztük, milyen a város. Nem a fő utcát, hanem azokat a kis zsákutcákat, ahol tényleg laknak. Egészen szimpatikus hely rengeteg eladó házzal. Visszafelé még találkoztunk Pistiékkel (túravezető), hívtak is vissza bulizni, de már nem mentünk velük, jobb szeretek kipihenten vezetni.
A kempinget 11-ig kellett elhagyni ezt a reggeli minőségével is segítették. Kaptunk például ihatatlan kakaót (visszakapták) és cukorszirup teát, mindezt megkérdőjelezhető állagú (kicsempült) és tisztaságú edényekben. A hazautunk legalább eseménytelen volt.
Amiről még nem esett szó, az a társaság és a "közös bográcsozás". A társaság remek volt, szinte mindenkit ismertem már korábbi túrákról. Ennek megfelelően a hangulat remek volt sokszor potyogott a könnyünk a röhögéstől. Ez sokat hozzátett a túrához. A másik a "közös bográcsozás". Mondjuk úgy könnyű ám, hogy van hozzá egy mesterszakács. A kaják pont olyanok voltak mint vártam, repeta is juott mindíg és nem maradt el a két vízitúrás kedvenc: a töltött káposzta és a slambuc sem. Nyamm!
Nem esik jól belegondolni, hogy ennek vége, holnap dolgozni kell menni. Ez volt a 10. túrám (9 év alatt), de már a jövő évet tervezgetjük. Gyere te is, mert remek!
http://blog.htmm.hu/link/?id=7552 db komment.



pigtúra2012-08-01 21:34:54Megjelenítve: 6624
 
Hulladék turizmus

Székesfehérvári 1. számú Lakásfenntartó Szövetkezet, hulladék turizmus, gratulálok. De most már legalább értem, egyesk miért zárják ketrecbe a kukájukat.
http://blog.htmm.hu/link/?id=7540 db komment.