blog2012-09-12 00:04:04Megjelenítve: 1623
 
Eszembe jutott egy csomó dolog, amit blogolni akarok, de aztán jól elfelejtettem. Na jó, egy kivételével.

Még vízitúra előtt voltam a Tescóban. Ez viszonylag ritkán fordul elő velem, de most pont olyan dolgot akartam venni, ami itt szokott lenni. Olcsó polifoam kellett szétvágni, az ár számít, nem a minőség. Lett is Tesco gazdaságos olcsó-de-szar, polifoamnak nem jó, de némi átalakítás után egészen tűrhető ülőpárna lett belőle. De nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy van önkiszolgáló pénztár. Bankkártyás terminál, kézi vonalkódolvasó, minden mi szem-szájnak ingere. Gondoltam akkor végre tényleg jó sorrendben lesznek lehúzva a vásárolt cuccok, rögtön pakolhatok a táskába és még várni sem kell. Aztán pofára estem. Nem pakolhatok rögtön a táskába, hanem a telerakott kosarat a jobb oldali mérlegre, a már blokkolt árut a bal oldali mérlegre rakjam és ne használjam a kézi vonalkódolvasót, mert csak. Ez utóbbit az ott szolgálatot teljesítő pénztáros mondta. Innentől kezdve az értelem nagy része el is tűnt. Áru át a másik serpenyőbe, mindnek a vonalkódját leolvasva (némelyiket a beépített olvasó akár már harmadikra fel is ismerte), utána nem csak úgy fizetek ám és megyek. Jön a pénztáros és megnézi, hogy nem lopok-e. Ha szerinte nem, akkor beolvastatja a kártyáját és már fizethetek is. Csak kártyával, természetesen.
Értem én, hogy lopásveszély, meg minden, de így pont a lényeg veszett el. Ha már két oldalon mérleg: miért nem tárázhatom a saját szatyromat és pakolhatok abba rögtön? Miért kell a pénztárosnak jönnie? Nem elég pár távirányítható kamera?
Jövőre ha a Tescóban járok majd inkább sorba fogok állni.
http://blog.htmm.hu/link/?id=7563 db komment.